Az Anna Vendéglő története

Az utak mellett mindig is álltak errefelé csárdák, ahová betérhetett a megfáradt vándor. 1982-ben, amikor még nem sok magánvendéglő működött az országban, Puskás Lajos és Sántha Anna kinézett egy tanyát a tó felé vezető úton. A régi épületet kisvendéglővé építették át. A négyasztalos étterem folyamatos bővüléssel mára a kisváros legnagyobb fogadójává vált.

A vendégjárásnak meg van a maga oka: a közeli Vadkerti tó. Ez a vízfelület függvényében 40-60 hektár nagyságú tó a 70-es években lendült fel: homokos partja kisgyerekes családoknak is alkalmas strandolásra és nyáron sokan kiköltöznek a környező hétvégi házakba. A kemping és a bungalók üdülők tízezreit fogadják, így Puskásék számítása bevált: házias konyhájuk és hangulatos éttermük sok teltházas estét eredményezett.

Az évek folyamán bővült a kínálat: nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező zongoristát hívtak meg Geiger Péter személyében, hétvégenként népi táncosok és citerazenekar lépett fel a kerthelyiségben. A halászlék, harcsapaprikások, flekkenek és bográcsosok mellé kizárólag csak soltvadkerti bor kerülhet, melyet csak olyat termelőktől szereznek be, akik jó hírnek örvendenek és a minőségre törekszenek. A hagyományos Kadarka mellett ott sorakozik a polcokon a helyi Krämer Fülöp Borlovagrend zászlós Ezerjó bora, ezen kívül az Olaszrizling, a Muskotály a Zweigelt, a Kékfrankos, a Merlot és a reduktív eljárással készített rosé fajták.

Az Anna Vendéglő mintegy 20 munkatárssal immár egész évben várja a vendégeket. A 140 férőhelyes étteremben illetve a 120 vendég részére kialakított kerthelyiségben gyakran rendeznek bálokat, lakodalmakat és ünnepségeket. Vasárnaponként svédasztalos ebéddel várják a családokat és a baráti társaságokat. A húsz éves jubileumra felépült a húszágyas panzió, melyhez park és horgásztó csatlakozik.